“Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ésa.30,18b)

Régebb ún. konkordanciát használtunk akkor, amikor egy kifejezés előfordulását vizsgáltuk. Ma már sokkal egyszerűbb rákeresni a szövegben. Érdekes lehet ha személyesen elvégezzük ezt a keresést a bibliai szövegben: boldog, boldogok. Meg fogunk lepődni, hogy nem csupán a “boldog-mondásokban”, hanem sokféle változatban előttünk áll a “boldogság” titka. Itt hangsúlyos: boldogok, akik az Úrban reménykednek. Nagy kérdés, hogy milyen reménységünk van, és mire vonatkozik ez a reménység. Van, aki megelégszik földi dolgokkal, reméli, hogy mindene meglesz. Van, aki abban reménykedik, hogy az egészsége megmarad, vagy éppen meggyógyul egy betegségből. Kétségkívül szükségünk van erre a belső bizalomra, ami hiszem, hogy mindannyiunkban megvan. De mi van azzal a reménységgel, ami a földi élet utánra vonatkozik. A Szentírás ezt tárja a hívő ember elé. Van-e reménységed? A káténk szépen kifejezi ezt, amikor arra tanít, hogy felemelt fővel várjuk Krisztust ítélő bírául, mert ő előbb Isten ítélőszéke elé állt, és rólunk minden kárhoztatást elvett. Meg kell jelennünk előtte, az biztos, és nincs titok előtte. A reménységünk és hitünk arra irányul, hogy nem a magunk érdeméért, hanem a Krisztus érdeméért bocsájtja meg Isten a mi bűneinket. Hitben  tudjuk elfogadni ezt, ez legyen a mai kérésünk. Ámen.