“Amikor pedig (Lídia) háza népével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, és szálljatok meg a házamban!” (ApCsel. 16,15)

A nagyobb dolgok személyes kapcsolatból, beszélgetésből alakulnak. Sokszor nem is tudjuk, hogy a misszió miért sikeres. Hát azért, mert az Úr megáldja a személyes, őszinte kapcsolatokat. Amúgy hiszem, hogy többnyire részesültünk a keresztségben. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen elkötelezettséggel jár. Üzletasszony volt Lídia, elméletileg nem hiányzott neki a “bonyodalom”, de volt lelki érzéke, mert megérezte, hogy ez az Isten ügye. A felebaráti szeretet ismert volt mindig, de egy ismeretlen tanítás felülírhatta volna ezt a természetes ösztönt. Nem így történt. Azért volt a védekező első érvelés. Ő nem akart ezen túllépni. Ha most is így látjátok, gyertek, szívesen fogadlak. Milyen gyönyörű ez a hitvallás. Ha megkeresztelt ember vagy, akkor a felebaráti szeretet legyen meg benned. Nem magadért, hanem az Úrért cselekszel. Vagyonodat válságos időkben is bátran ajánld fel magasabb célokra. Megtérül másképpen, mert az Úrért cselekszel. Egyébként erről is felismerik, hogy Isten szolgálatában álltál. Hála legyen! Ámen.