„Dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,20b)

Kialakult az a fajta gondolkodás, elképzelés, hogy a test és lélek különválasztható. A lélek a mennyhez tartozik, a test pedig földhöz, hiszen porból lett és porrá lesz. Ezért tudatosan vagy tudatalatt úgy használhatja az ember a testét, mintha az kevésbé lenne fontos az Istennel való kapcsolatban. Megtehetek olyan dolgokat, részt vehetek testben olyan bűnökben, amelyeket majd lélekben megbánok Istennek. Pál apostol a korinthusiakat a paráznaság bűnétől óvja. A valóság azonban az, hogy test-lélek egysége az ember, ezért nem lehet külön testi és külön lelki életünk. Egész lényünkkel, minden testi cselekedetünkkel is Istenre kell mutatni, az Ő nagyságára. Az emberek a testben megvalósuló cselekedeteinket  látják elsősorban. Ezért vigyázzunk hova megyünk, mit képviselünk, mit vállalunk fel, mit teszünk testiekben. Igyekezzünk,hogy testben és lélekben egyaránt az Urat képviseljük és dicsőítsük. Ámen.