„És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között…” (Lk 24,47)

   A tanítványok megbízatása ez: Jézus nevében a megtérést és bűnbocsánatot hirdetni. Egyáltalán nem elhanyagolható az a rész sem, hogy „minden nép között”. Mint, ahogy az sem, hogy nem amolyan választható feladat, amelyet aztán érdeklődés hiányában nyugodtan le lehetne mondani. Ez kötelező érvényű megbízatás Jézus követőinek.

 Isten lelki ajándékai biztosítják azt is, hogy az élet különböző területein végezhessük ezt, ami nagyszerű. Keresztelő János nem csak a megtérést prédikálta, de a keresztséget gyakorolva hirdette Isten bűnbocsánató kegyelmét is. Mi reformátusok azt valljuk, hogy a keresztséget Krisztus rendelte és ígéretet is kapcsolt hozzá, mely szerint: „…az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát oly biztosan lemossa, mint amilyen bizonyosan leviszi külsőleg a test szennyét a víz, amellyel megmosakodom” (Heidelbergi Káté 69. kérdés). A mosakodást naponkénti szükségnek tartjuk. Miért lenne ez másképpen a megtérés és bűnbocsánat hirdetésével? Életünkkel, szavakkal és tetteinkkel ma is feladatunk hirdetni. Segítsen minket ebben Isten! Ámen.