“És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában – oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről.” (ApCsel.12,7)

Ilyen csodák többször is megtörténtek. Hasonló szép gondolat a 34. zsoltár tanítása, ahol arról olvasunk, hogy az Úr angyala tábort jár az őt félők körül …Mindig is izgatott ez a bibliai tanítás, mert olyan nagyszerű dolog vizuálisan is elképzelni, hogy a láthatatlan, de valóságos isteni világ erejével jelen van a mi életünkben. Felkapott téma, hogy mindenkinek személyes őrangyala van, csak elő kell hívni. Milyen egyszerű dolog lenne így élni. Valamilyen szorult helyzetben vagy, és hívod az angyalt. Én hiszek abban, hogy életünket láthatatlan erők őrzik. Főleg akkor, hogyha nagyon nagy veszélyben vagyunk. Angyalokról sokszor olvasunk, de az Úr angyala kifejezés valami másra is utal. Közvetlen megbízottról van szó. A Bibliában végigkövethető az Úr angyalának története. Mindig nagyon fontos, történelmet meghatározó pillanatokban jelenik meg, például az Úr születésének bejelentésénél. Őrködni valami mellett, vagy valaki mellett nem egy könnyű feladat. Amikor a védett alszik, az őrző nem alszik. Amikor a védett ember nem figyel, az őrző figyel. Minden pillanatkiesés a vesztét okozhatja, és akkor kell az állandó őrszem. Így van a börtönnel és a bilincsekkel is. Veszélyvilág a bűnös világ, és mi sokszor megússzuk karcolás nélkül. Igenis csodálkozunk. Ezt is megúsztuk? Azért van ez, mert ahogy a költő mondja: előttünk járt, kardját kivonta... Te vagy, Uram, az én őriző pásztorom! Ámen.