"A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” (Zsid.13,2)

Mindig érvényes marad ez a bibliai felhívás és tanítás. Most arra gondolok, hogy a megszokott emberi viselkedési normák néha fölborulni látszanak. Kevesebb a látogatás, kevesebb a találkozás. Hirdettük és tudtuk, akár emberségből, akár hitből a közeledés és a közelség fontosságát. Tanítottunk arról, amit az Írás számtalanszor kihangsúlyoz: egymásra vagyunk utalva, mindannyian Isten teremtményei vagyunk, és ezért tisztelnünk és szeretnünk kell egymást. Egy nagyobb baj esetén, mint például a vírushelyzet az ellenkezőjét kérte tőlünk a szabály. Még az is elhangzott, hogy most akkor szeretjük egymást, ha elkerüljük a találkozást. Nyilván, igaz az, hogy tudva nem szabad veszélybe sodorni másokat. Zsidó-keresztyén közösségben akkor még értették ennek az igei mondatnak az értelmét. Ismerték ugyanis Ábrahám történetét, és azt is, hogy angyalokat vendégelt meg, akik fáradt vándorok személyében érkeztek. Szeretettel fogadta őket. Ma is érteni kellene ezt, hogy mindig Istent szolgáljuk, amikor bizonyságot teszünk a testvéri szeretetről. Az is biztos, hogy akiben megvan ez a szeretet most is meg fogja találni a módját a szolgálatnak. Az igazi szeretet leleményes is. Legyen ehhez erőnk, hitünk és bátorságunk! Isten segítsen! Ámen.