Jézus mondta: „Ő [az özvegy] azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Mk 12,44)

Jézus nem sokat foglalkozott a pénz kérdésével. Tudta, hogy hozzá tartozik az ember földi életéhez, de nem tulajdonított annál nagyobb jelentőséget a pénzkérdésnek, mint amennyit kellett. Inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy rámutasson Isten hatalmára és gondviselésére a pénzzel szemben. Márk evangéliuma szerint megfigyelte a perselyes adakozást. Látta, hogy ki mennyit dobott, és a tanítványainak felhívta a figyelmét erre az özvegyasszonyra. Igaz, hogy a gazdagok sokat dobtak, de ez az asszony az egész vagyonát beledobta. Két fillért, azaz a legkisebb pénzt. (42. vers) Úgy gondolta az Isten ügyében a kevés is számít. A teljes Istenre hagyatkozás példája van ebben az egyház és az ember esetében is. Amikor hisszük, hogy az Úr szerelmesének álmában ad eleget. (Zsolt 127,2) Nyilván nem aludnunk kell. Végeznünk kell minden körülmény között a dolgainkat, de mindig azzal a hittel, hogy a sok is el tud veszni, de Isten a kevés ellenére is meg fog tartani. Ámen.