„Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,26–27)

     Kevés felemelőbb, fenségesebb látványt tudunk elképzelni annál, mint a tengeren járó Jézus. Olyan csodának lehettek tanúi a tanítványok, amilyet ember soha azelőtt nem láthatott. Ők mégis megrémültek, ijedten kiáltottak, kísértetnek vélték a Megváltót. Nagy figyelmeztetés ez mindannyiunk számára! Történhetnek az életünkben nem várt, értelmünket, tapasztalatainkat meghaladó, félelmetes dolgok. Bizony, sokszor megrémülünk, felkiáltunk, Istent hívjuk segítségül, mintha távol volna tőlünk... Vajon hányszor ismerjük fel Jézust, aki éppen csodát tesz velünk, értünk? Hányszor kell még megszólítson, bátorítson, hogy merjünk bízni, hinni, nem félni? Ma már szólított, válaszoljunk hát hálaadással, teljes bizalommal! Ámen.