„Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (⁠Zsolt 56,12)

     "Azt bünteti, kit szeret, másként ő nem is tehet..." - énekeljük gályarabságra hurcolt reformátor eleinkre emlékezve. Vajon honnan tudhatja meg a hívő keresztyén, hogy valóban teljes bizalommal van Isten iránt, nincs oka félelemre? A válasz egyértelmű: a próbákból. Nos, nem vágyunk próbákat elszenvedni, gályarabbá lenni, hogy mérhetővé váljon hitünk mélysége. Pedig Pál figyelmeztet, hogy a keresztyén élete hasonló a futóversenyen küzdőkéhez, akik tudják, hogy csak egy érhet elsőként célba! Hány és hány próbát kell egy versenyzőnek kiállnia, amíg győztes lehet! És a java nem tántorodik el, nem adja fel, kitart elszántan a cél érdekében. Akkor mi miért félnénk, milyen próbát tartanánk túl soknak, elviselhetetlennek az örökkévalóság eléréséhez? Mennyei Atyánk annyival próbál bennünket, amennyivel közelebb kerülünk hozzá! Ámen.