„Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban.” (⁠3Móz 26,5b)

   Szinte minden étkezésnél kenyeret is eszek. Sokan figyelmeztettek már, hogy ez nem túl egészséges, mert hizlal. Mindig „jóllakásig” ettem kenyeret mégsem sikerült elhíznom. Gyermekkorom egyik emléke az, hogy szocialista ésszerűség jegyében porcióra kaptuk a kenyeret (30 dkg./fő), ennek ellenére otthon soha nem kellett a pontos porciót betartva enni. Isten kirendelte mondták szüleim, gondoskodik arról, hogy minden étkezésnél jusson kenyér nekünk. Nem részletezem, egy biztos otthon mindig „jóllakásig” ettem és soha nem nélkülöztem. Isten a pusztában is gondoskodott választottairól. Valahol ez jelenti számomra a biztonságot. Életemben nem az extrák számítanak igazán, hanem az alapvető dolgok, amiért mindig hálás vagyok. Azt értem a reményteljes jövőn, hogy abban az Isten gondviselő szeretete naponként felismerhető. Adjunk, hálát ma is érte. Ámen.