„Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amelyet most ígérek nekik.” (⁠Jer 32,42)

  Milyen különös: ahogy az Úr gondolkodását szavakba önti a próféta, abban jól kitapintható az emberi gondolkodásmód karikatúrája. Ez a hosszú távon nem kicsit, de nagyon is rossz mentalitás. Fazekas Mihály így ír erről a Ludas Matyi bevezetőjében:

„Hajdan ütlekkel magyarázták a' mi Atyáink

Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság?”

Lehet még fegyelmezéssel és megszorításokkal a jóra, szeretetre és tiszteletre nevelni egy népet? Vagy az együttérzés és empátia a megfelelő eszköz erre? Az Úr kezdettől fogva szeretné megértetni velünk: „szép szóval” és „büntetéssel”, „nagy rosszal” és „csodálatos kegyelemmel”, mindig úgy, ahogy jó előre megígérte. Ígéreteihez mindig hű maradt, mert ahogy az apostol fogalmaz „…önmagát meg nem tagadhatja!” (2Tim 2,13). Az ígéreteihez hű Istenre válság idején teljes bizonyossággal támaszkodhatunk. Urunk szeretetére és örök hűségére pedig hálás szívvel, engedelmes lélekkel felelhetünk ma is. Ámen.