„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.” (1Móz 32,27b)

Jákóbnak nehéz éjszakája volt. Az Úrral küzdött, tusakodott hajnalig, de nem engedi el az Istent, amíg meg nem áldja.  Nem volt egy könnyű élete Jákóbnak, volt benne sokminden, amit nem értett, és tisztáznia kellett az Úrral. Nem egyszer hibázott, ezért az Úrnak is volt elrendeznivalója vele. A nehéz éjszakák részei az életünknek. Van, amikor mi is tusakodunk, küzdünk Istennel. Vannak érthetetlen dolgok, élethelyzetek az életünk során, és velünk is van tisztáznivalója az Úrnak. De nem mindegy, hogy miként érnek véget ezek a lelki tusakodások. Jákób bár küzd Istennel, de tudja ki az ellenfele. Tudja, hogy szüksége van az Úr áldására, jelenlétére, segítségére továbbra is. Megküzdöttek, de tisztázódtak a dolgok és szüksége van Istenre, hogy elkerülhesse a hibalehetőségeket és el tudja fogadni  Isten akaratát, akkor is, ha nem érti mit tesz vele. Igyekezzünk mi is így lezárni az Úrral való tusakodásainkat. Ámen.