„A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát.” (⁠Dán 9,9a)

Reményik Sándor egyik versének címe jutott eszembe:  ahogy lehet. Úgy érzem ez nagyon jól kifejezi keresztyén életünket. Minden erőnkkel igyekszünk Krisztust követni, akaratában, útmutatásában járni, szólni, ahogy lehet. Ahogy hagyja sokszor óemberi természetünk, ahogy sikerül vagy nem ellenállni a kísértéseknek, ahogy képesek vagyunk sebeink ellenére szeretni. Ahogy lehet. Pontosan tudjuk, hogy megannyi tévedésünk, számtalan hibánk, rengeteg bűnünk van. Magunkat így ismerve, életünket így szemlélve, akár csak a hét napjait tekintve, jó hogy a mai ige így mutat Istenre. Ez az istenismeret képes csak ellensúlyozni azt az elkeseredést, szomorúságot, amelyet az Úrral való kapcsolatunk vizsgálatakor érzünk, érezhetünk. Egyik oldalon ott vagyunk mi, minden tökéletlenségünkkel, a másik oldalon a mi Urunk, Istenünk tökéletes szeretetével, melynek eredménye, hogy irgalmas és megbocsát. Köszönjük meg, hogy így van velünk minden napon a világ végezetéig. Ámen.