"Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (Lk.19,38) 

Milyen szép, amikor az ószövetségi próféciák, mint egy előre elgondolt puzzle, kirakós darabjai a helyükre kerülnek. Akkor csillan meg, akkor látszik, hogy milyen értelme van. Olyan lett a közhangulat, gyakorlatilag még a gyerekeket sem lehetett viszafogni a dicsőítéstől. Mindenki érezte, hogy virágvasárnapkor valóban a király érkezik. Áthallás is van, mert a karácsonyi angyalok ugyanezt hirdették: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Valamit itt is megtalálunk abből. A lényeg az, hogy immár csodáit is tapasztalva, az emberek felbuzdulva a királyt köszöntötték. A bölcsek annak idején feltették a kérdést: Hol van a zsidók királya? Íme itt van, ide jutott és halad a Golgota fele, hogy megváltást szerezzen. Sokan nem értjük, hogy miért ez, miért így. De mégis ez lett a megoldás. Isten így akarta. Ne lepődjünk meg, és ha lelkesen fogadtuk, nagypéntekre ne legyünk azok között, akik megboztránkozva feszítsd meg-et kiáltunk Ő a király! Ámen.