„Ekkor megérintette [Jézus] a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.” (Mt 9,29–30a)

Jézusról kiderül ebben a történetben is, hogy nem feltétlenül a körülményekre figyel. Ez a két vak megtudja, hogy Jézus feltámasztotta Jairus leányát és eldöntik, megkeresik, hogy meggyógyítsa őket. Kiabálnak Jézus után, hogy könyörüljön rajtuk. Jézus bemegy egy házba, de ők utána mennek a házba. Ott az Úr meggyógyítja őket, majd megkéri, hogy senkinek ne mondják el, mi történt velük, de ők az egész vidéken elhíresztelik. A két ember nem törődik azzal, hogy mit illik, mit nem, sőt Jézus parancsával sem törődnek. Szépen tisztelettel kellett volna kérni a segítséget, meg kellett volna várniuk míg kijön a házból, és azután, hogy gyógyulást nyertek, Jézus kérését tiszteletben kellett volna tartaniuk. Valóban fontos a tisztelettudó viselkedés, de Jézus számára a legfontosabb a hitük volt, és az, hogy segítségre szorultak. Mi sem tudunk mindig helyesen viselkedni az Úrral szemben, de jó tudni, hogy attól még, ha hitünket látja, a segítséget nem tagadja meg tőlünk. Vigyázzunk nagyon arra, hogy tisztelettel, alázattal, engedelmességgel viszonyuljunk az Úr Jézushoz, de adjunk hálát, hogy ha nem így történik, de látja hitünket, mindig kész arra, hogy hatalmával és szeretetével könyörüljön rajtunk is. Ámen.