„Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené.” (5Móz 1,17a–b)

Konfliktusok, viták, peres ügyek mindig voltak és mindig lesznek. Most is részei az életünknek. Vannak dolgok, amelyek ránk tartoznak, és vannak olyanok, amelyek nem. Van olyan, hogy beleszól az ember abba, amibe nem kellene, mert nem ért hozzá, vagy nem kérték ki a véleményét. Sajnos olyan is, hogy hallgat, nem mond véleményt arról, amiben viszont segítene a meglátása, a véleménye, az ítélete. Leginkább azért, mert fél az emberektől, hogy mi lesz a következménye, ha felvállalja véleményét, ha ítélkezik egy adott helyzetben. Azzal mentegeti magát, hogy az ítélet az Istené. Ez így van, a végső döntés, az igazságtétel az Úré, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem adatott bölcsesség és nincs felelősségünk. Ha az ítélkezésünk Isten Igéje szerint történik, azaz mind a két felet meghallgatjuk és véleményünkkel a vita szeretet szerinti megoldását munkáljuk, akkor nincs mitől félnünk, de ha személyválogatók, részrehajlók vagyunk, akkor az Úr szava ellen cselekszünk. Nehéz feladat. Ezért fejeződik be ez az ige így: "Ami pedig nektek túl nehéz, azt tárjátok elém, és én majd meghallgatom." Ámen.