„Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra.” (⁠Zsolt 119,6)

    Elképesztő mennyiségű információ, inger ér bennünket nap, mint nap. A pici gyermekektől kezdve a legidősebb korosztályig jól szervezett, üzleti alapon működő rendszerben kínálják a teljes szellemi lekötöttséget, odafigyelést. Hogyan is tudna ma bárki Isten minden parancsolatára odafigyelni, ha csak el nem vonul valahová remeteségbe, szerzetesi cellába? De hiszen századokkal ezelőtt már ugyenezzel szembesültek eleink, ők is képtelenek voltak, a legjobb akaratuk ellenére is, mindenben megfelelni Isten parancsolatainak. Luther mindent elkövetett, hogy szerzetesként betartva a szabályokat, előírásokat, az önsanyargatásnak megannyi módját, átélhesse a megfelelés, a teljesítés örömét. Ehelyett azonban egészen mást talált: Isten kegyelmének feltartóztathatatlan erejét! Ezért valljuk ma, hogy bár teljes erővel igyekszünk a tökéletességre, mégis egyedül Isten kegyelme ("sola gratia") szabadít meg a szégyentől! Ámen.