„Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által.” (Róm 3,22–24)

     "Ecclesia semper reformanda est" (az egyháznak mindig meg kell újulnia) - igénk olvastán ez, az öt "sola" mondás mellett talán legismertebb reformátori gondolat jutott eszembe. Hogy miért? Azért, mert Luther Márton számára kulcskérdés, egyben a reformáció szükségességének alapja volt az ingyen kegyelemre való rácsodálkozás, ráébredés, számomra pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kapott most a "nincs különbség". Ma, amikor a magunk módján ünnepelünk, nem egy szellemi, vagy erkölcsi magaslatról nézünk le az alattunk, vagy mögöttünk kullogó nem protestáns felekezetűekre, hanem Krisztus Jézus váltságára rácsodálkozva a vétségből és Isten dicsőségének nélkülözéséből gyönyörködünk a "nincs különbség" minket is megtaláló, megváltó erejében. Hiszen lelkünk mélyén mindnyájan tudjuk, hogy a megújulás, ébredés fáklyáját milyen könnyedén fordítjuk nekünk kedves, kényelmes, járhatónak látszó irányba a bűnökre rávilágító, egyedül Isten igazságát kutató keskeny út helyett. Mennyei Atyánktól a reformációval csodálatos lehetőséget kaptunk tisztábban látni, élni, hirdetni az ő kegyelmét. Éljünk a lehetőséggel! Ámen.