„Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk.2, 10b-11)

“Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj”! Más, mint a többi. Benne van egész életünk. Évente emlékeztet a legfontosabb dologra: Ne féljetek! Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. A keresztyénség Isten kijelentésével, aztán a jászolbölcső fölé hajoló édesanyával kezdődött. A gyermekben látta, hitte Isten ígéreteinek beteljesedését. Kicsit eszünkbe jut, hogy édesanyánk fölénk hajolt, énekelt nekünk, reménységgel indított útunkra. Jézusban beteljesült az ígéret. A mi életünk is más értelmet nyert általa. Bennünk beteljesült-e a reménység?

Minden embernek megjelent a kegyelem. Volt egy "mennyei karácsony". Angyalok hirdették Isten dicsőségét. Aztán lett "földi karácsony". Pásztorok is hírűl adták a nagy csodát. Ma el kell mondani, hogy nem azért van ünnep, mert az útjainkat elektromos díszekkel világították, nem azért, mert ünnepi vásárok vannak, nem azért, mert üzleteink a tökéletes karácsonyt ígérik. Mindez azért lehetséges, mert Isten kijelentette magát. Van a világnak megtartója. Van szabadítás. Ezért van ünnep, és ezért adjunk hálát mindannyian. Hála neked Istenünk, kimondhatatlan ajándékodért! Ámen.