„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor.9,6)

Az emberrel egy idős ez a parancs: vedd észre a szűkölködőt, és segítsed. A mózesi törvény kihangsúlyozza ezt. Jézus beszél az alamizsna fontosságáról. A hívő ember lelkében jelen van ez az együttérzés a másik iránt. Pál apostol adományokat szorgalmaz a rászorulóknak. Itt az az érdekes, hogy „két világban élőkként” látnunk kell a különbséget legalább kétféle igyekezet között. Létezik ún. pusztán humanitárius megközelítés. Segíteni kell. Itt is állítom, hogy Isten munkálkodik emberek lelkében. Ő indítja segítésre az embert, ő teszi érzékennyé lelkében. Ezenkívül létezik a hívő meggyőződésből történő „jókedvű bőséges adakozás”. A hit és hálaadás arra buzdít, hogy adjunk hálát az Istentől nyert javakért, és abból adjunk, amit Isten kezéből vettünk. Olyan szépen tanít az Írás: Isten, aki magot ad a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetéseteket, és megnöveli a ti igazságotok gyümölcsét. A gazdag Isten hatalmas, hogy rátok árassza kegyelmét, hogy mindenben bővölködjetek. Adakozzatok jó kedvvel, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! Ámen.