„Ha az Urat tartod oltalmadnak… ” (⁠Zsolt 91,9)

  „...a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (⁠Zsolt 91,9b-10) – így folytatja a zsoltáros. A bűneset óta az ember alapjáraton mindenféle veszélynek, bajnak, csapásnak van kitéve. Egyáltalán nincs biztonságban, ha életében nincs jelen az Úr. Ma is az Úr jelenléte a biztonság igazi feltétele. Az Írás számtalanszor emlékeztet arra, hogy Isten a biztonság abszolútuma. Ez a zsoltár is. Így kezdődik: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (⁠Zsolt 91,1-2). A nomád életformát élő Ábrahám, Izsák és Jákob, a még szállásváltó honfoglalók, a török, tatár, labanc elől, üldözőik elől menekülő őseink, mindent hátrahagyni kényszerültek, de ezt az egy bizonyosságot mindenhová magukkal vihették. 

  Ma a jobb megélhetés, vagy méltóságteljes élet reményében emigrálók is magukkal vihetik ezt a bizonyosságot. Legyen nekünk is jelszavunk: „Ha Isten velünk…” (Róm 8,31) - úgy ma is megtapasztaljuk, hogy szabadítása, oltalma, áldása is jelen van életünkben. 

   Ámen.