“Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel.” (2Ján.3) 

Ez az ige mindenben hordozza az apostoli köszöntés üzenetét. Aki üzenettel jött, előbb a szívében rejlő kívánsággal, köszöntéssel, “isteni jó szándékkal” és megbízatással állt elő. Most már hallgatni kell őt, mert nem magából szól, hanem Isten üzenetét hozta. A mai igehirdető is ezt gyakorolja. Amikor valakit útra engedünk, sokszor így köszönünk el: Isten veled! Milyen gyönyörű ez a kívánság, hiszen az út ismeretlen, a jövendő sejtelmes, és azt kívánjuk, hogy Isten maga legyen az oltalom, Ő legyen az áldás. Ennél többet nem is kérhetnénk. Az apostol tanítása ez: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? A földön harcoló és küzdő egyház számtalanszor megtapasztalta az emberi bűn szörnyű következményeit. Állandó kísértésben és állandó küzdelemben az imádság, a hit tudja megtartani. Lehet bármilyen gazdagság, lehet bármilyen időszakos előmenetel, lehet “száguldás” a világi ranglétra teteje fele, mégis az itt elhangzott imádságos kívánságok a döntőek: kegyelem, irgalom és békesség. Isten adja a Krisztus érdeméért. Bár sokszor úgy tűnik, hogy késlekedik, Isten nem késik el soha. Keresd ma is buzgó imádságban. Isten legyen velünk, a többi nem számít! Ámen.