„Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. ” (⁠Zsolt 92,5)

 

      Gondolhatnánk, hogy valamilyen rendkívüli esemény áll a háttérben, ami ujjongásra készteti a zsoltárost. Pedig "csak" a szombatnak örül, az Isten által rendelt hetedik napnak, amikor a parancsolat szerint egyetlen tennivalója van az embernek: pihenéssel megszentelni azt. A keresztyénség kapott egy felbecsülhetetlen ajándékot is erre a napra: Jézus Krisztust. Ha a zsoltáros örvendezni, ujjongani tud Isten tetteit, kezének alkotásait szemlélve, mennyivel inkább örvendezhetünk, ujjonghatunk mi, akik előtt az Isten országába, mennyei dicsőségbe nyitott utat Megváltónk. Látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen sokan maradnak közömbösek a gondviselő jóság ellenére. "Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg." (7v.) Kemény szavak, de bizony sokszor még ennél is több kell, hogy bódult, üres, Istentől elfordult állapotunkból magunkhoz térjünk, a jót, a szépet, az üdvösségre vivőt felismerjük, megbecsüljük, hálát adjunk érte! Adjuk át magunkat a zsoltár örömének, így készüljünk az Úr napjára! Ámen.