“Reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.” (Ef.2,12-13)

 Egyetlen mondaton belül több súlyos ellentétpár fogalmazódik meg: Isten nélkül, reménytelenségben, távol és közel. Azt kellene gondolnunk, hogy az efézusi gyülekezet teológiai ismeretekben fölülmúlta a mai nemzedéket, akik azért gyakoroljuk a vallásunkat és sok ismerettel rendelkezünk az oktatás folytán. Lehet ez így, de egy dolog biztos, hogy az akkori nemzedék nyitottabb tudott lenni a felülről származó tanítás befogadására. Az élet nehéz volt, de az alapvető dolgokra odafigyeltek. Nem szép dolog, de be kell ismerni, hogy a két évezredes tanítás az intézményes egyházban sokszor csak járulékos, néha nyögve-nyelős gyakorlat. Ma az a feladata az evangélium hirdetésének, a szolgálatnak, hogy személyenként rávezessen a felismerésre újból: eltávolodva Istentől nélküle maradunk, és nincs reménységünk. El kellene ismerni mindenkinek, hogyha távol marad, akkor nagy baj van. Az apostol tanít: közeledjetek Istenhez (újból), és közeledni fog hozzátok. Gyertek közel. A Krisztusban bűnbocsánat és üdvösség adatik. Ámen.