"Jézus Krisztus mondja: Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)

Valamikor diákkoromban olvastam egy olyan mondatot, amit ma is kívülről tudok, amely így szólt: ...Ne tégy bizonyságot a hitedről, ha nem kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek. Ez a megállapítás is, hasonlóan az igéhez, látszólag ellentmondást hordoz magában. Egyfelől bátorítjuk egymást Isten megváltó kegyelmére hivatkozva, hogy legyen erős az üdv bizonyosságunk, hogy ebben ne ingasson meg semmi és senki. Másfelől viszont az engedelmesség kérdését veti föl, amellyel oly gyakran hadilábon állunk.

Létezik ugyanis komoly bizonyságtétel némelyek életében, ahol az élet lelki gyümölcsöket terem, és ahol szóban és cselekedetben meglátszik az engedelmesség. Van viszont egy divatos, folyamatos hivatkozgatás az Úrra, hogy mi mindent megteszünk érte, hogy mi mindent elhagytunk érte. Ezt nevezem én is "az Úrról való fecsegésnek." Sokszor ennek csak az a haszna, hogy önmagunkat fényesítsük embertársaink körében. A csendesen szolgáló mindennapi életünk legyen bizonyság a világ előtt, hogy mi valóban Úrnak és Krisztusnak valljuk a Megváltót. Akik valóban Krisztusba oltatnak, teremni fogják a háládatosság gyümölcseit, és bemennek a mennyek országába. Ámen.