"Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?" (Zsolt. 116,12)

     Nem egyszer kerültem már bajba, amikor ajándékot kellett adjak valakinek. Vagy azért, mert csak a jól bevált dolgokhoz nyúlhattam (virág, bor), vagy azért, mert úgy éreztem, semmi sem képes kifejezni az üzenetet, amit az ajándéknak hordoznia kell.

     Istennel szemben naponként kerülhetünk a kérdés elé: mit fizessek? És persze vannak különleges alkalmak is, amikor az ajándéknak is különlegesnek kellene lenni... Az ószövetségi ember "lerendezhette" dolgát a törvény szerint, de épp ezáltal lett személytelenné és ezzel lélektelenné az egész rítus. És itt van a válasz: az ajándéknak személyesnek kell lenni. Nyilván érezzük, hogy nem a földiekben kifejezhető értéke lesz a meghatározója ajándékunknak. Egy "köszönöm" és az "itt hozzuk néked mindenünk" ugyan olyan értékes lehet. Ha a kérdés minden nap megfogalmazódik bennünk, már jó úton járunk. Ámen.