"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn. 1,9)

     Minden nap hallhatjuk a hírekben a valutaárfolyamok ingadozását, a kőolaj árának változását, az arany pillanatnyi értékét. Sokan élnek abból, hogy adnak-vesznek, és persze sokan rajta is vesztenek. Tudomásom szerint sehol nem jegyzik az ígéret értékét. Leginkább amiatt, mert alig van mérhető értéke, mindenkinek tele van otthon vele a padlása...

     Istennel való kapcsolatunkat leginkább a bizalmatlanság rontja meg. Mert mi van, ha mégsem az történik, amit ő megígért? Mi van, ha nem bocsát meg? Ha nem tisztít meg? Bűnvallásunk elodázásának legfőbb oka a félelem, hogy megbocsátás helyett büntetés zúdul a nyakunkba. Mintha Isten akkor döbbenne rá bűneinkre, mikor mi bevalljuk azokat. Vagy egyszerűen csak jó nekünk gonosznak lenni? És jó ez a szeretteinknek, testvéreinknek is? Mérjük fel ésszel és lélekkel, mi mennyit ér nekünk: Isten várja, hogy kacatjainkkal elé álljunk. Ámen.