"Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!" (Zsolt. 138,8b)

     Lehetne ez a mai Ige a teremtmény, azaz a teremtett ember himnusza, mert  magasztos és felemelő így a maga teljességében, és ugyanakkor egy szép imádság. Olyan, amely közelebb visz mindnyájunkat a szerető Istenhez és benne szemlélhetjük jövőnket, biztonságunkat.

    Nem tudom, mert nem tudhatom hogy reggel ébredés után van-e időnk avagy kedvünk Istennel tölteni pár pillanatot, de azt igen, hogy ha van, akkor azt a fenti imádság sora mentén tudom elképzelni, mert ez lélekben hozzá emel. Nem szégyen az és főleg nem "ciki", ha a felnőtt ember gyermekként hajol Istenének keblére, hiszen az Ő kegyelmének köszönhetően élünk és vagyunk. 
     Lám...a mai nappal is lehet kezdeni az Istenhez való odahajlást! Ámen.