"Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?" (Zsolt. 94,9)

     Lelkünk fájdalmában eltorzult tudatunk vádaskodik ilyen felelőtlenül: ...de hát Isten nem látja?...nem hallja?...nem ismeri helyzetünket, panaszunkat?...,mert hiszen az lehetetlen... Nyilván azzal már nem is számolunk, hogy mennyei Atyánk az időnek is Ura és számára a mi azonnali panaszainkra és kéréseinkre a válasz, illetve annak megoldása nem elsietendő. 

          Mélyebb és behatóbb ismerete szükséges ezért sokszor Istenünk bölcs és igaz természetének, mert lát Ő és hall Ő bizony nagyon jól, sőt még azt is látja, amit mi elrejtenénk és azt is hallja, amit mi titokban suttogunk. Talán ez utóbbinak tudata késztessen mindenkor arra a türelemre, amely hitünkből fakadó keresztyén erény tud lenni magatartásunkban. Ámen.