"Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs aki segítsen!" (Zsolt.22,12)

Az ilyen és hasonló kérések ott vannak a kegyesek életében. Nyugodtan lehet ezeket adventi kéréseknek tekinteni, hiszen adventben az Isten által megígért szabadítást várták és várjuk. Nem nehéz észrevenni, amit látunk és tudunk, hogy a bűnnel fertőzött világban mindenféle baj összegyűl: zűrzavar, nyomorúság, éhezés, betegség, szenvedés, szegénység, kiszolgáltatottság és sok más is. Vannak olyan dolgok, amelyeket mi emberek szintén Isten kegyelméből meg tudunk oldani, helyre tudunk állítani, de sok olyan is amire nincs emberi megoldás. A bajok előtt megtörik az ember, elhalványul benne az erős lélek, és érzi a tehetetlenséget. Ilyenkor születik meg a következtetés: itt már csak Isten segíthet. Mint a gyermek, aki kezét nyújtja édesanyja felé vagy mint a beteg, aki kezét nyújtja, hogy felemeljék, úgy kéri imádságban Istent: ne légy távol tőlem, mert csak te segíthetsz. Ne légy távol tőlünk Urunk, Istenünk! Ámen.