"Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság." (Ézs.48,18)

     Két különös álmom is volt az éjjel, az egyikben egy társasággal egy szigeten kirándultunk, és alaposan eltévedtünk. A sűrű bozótosból nagy nehezen kivergődve néhány házat találtunk egy dombtetőn, ahol kedvesen elláttak étellel és itallal, de fogalmunk sem volt, hogy jutunk majd haza. Az Istentől eltévedt ember valami hasonlón megy keresztül: sűrű bozótban keresi a kivezető utat, talál magának ideiglenes feltöltekezést, de nincs a helyén, nem a dolgát végzi, és fogalma nincs, hogy juthat haza. Meg van fosztva a jóléttől (vigyázat, jól élni nem a mérhetetlen vagyont jelenti!), és csak hazugságok útvesztői állnak előtte. Ahhoz, hogy hazajusson, segítségre van szüksége, ami mindenkor rendelkezésre áll, csak kérni kell. Kérjük önmagunk és mások számára is. Ámen.