"Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak." (Ézs 50,4a)

A munkában elfáradt ember több vagy kevesebb pihenéssel újra erőre kap, mert csak a teste fárad el. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amelyek testileg-lelkileg vagy csak lelkileg fárasztanak el. Egy hosszan tartó betegség, egy kilátástalan anyagi helyzet, békétlenség ember és ember között, egy megalázott élethelyzetben élni, és hosszan folyathatnánk a sort. Ezer arca van annak a fáradtságnak, amely olyan erővel telepszik az emberre, hogy úgy érzi egy szakadék szélére került, ahonnan nincs visszaút. Ilyenkor kevés és gyenge az emberi szó, pedig segítenénk. Milyen jó, hogy az Úrnak erre is gondja van, hogy kiválaszt erre embereket és tanítja őket, hogy miként kell szólni az Ő Igéjét a megfáradtaknak. Azt üzeni, hogy Nála nincs lehetetlen, reménytelen helyzet. Azt üzeni, hogy Tőle erőt lehet kapni.  Azt üzeni, hogy Vele mindig van kiút. Nem csak Ézsaiás volt kiválasztott, hanem mi is azok vagyunk. Tanuljuk a testté lett Igétől, mi az ő tanítványai, a vigasztalás igéit és vigyük, adjuk a megfáradtaknak. Ámen.