"Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben." (2Pt 1,19)

Amikor az ember kiszakad a települések szorításából és a természetben részesülni szeretne a napfelkelte gyönyörű látványában, tudnia kell merre van kelet. Különben lemarad a csodálatos élményről. Péter élete legcsodálatosabb megtapasztalását, hogy látta felkelni ama fényes hajnalcsillagot, a Krisztust, az Isten Fiát, el akarja mondani mindenkinek. Neki megadatott, hogy test szerint is megismerje az Úr Jézust, de elmondja, hogy a próféciák, az Isten által küldött üzenetek is segítették, hogy a Krisztus-hit felgyúljon szívében. Hiszem, hogy aki az ünnepen találkozott a betlehemi gyermekkel, akinek a Krisztus világossága már beragyogta életét, gondolatait, és látja a sötét időben is a helyes irányát életének, az Péterhez hasonlóan ki akarja beszélni élete legcsodálatosabb élményét. Segítsünk azoknak, akik még keresnek. Mondjuk el az Úr Krisztusról, hogy Ő az, akit a próféták megígértek, Betlehemben megszületett, és azt is, hogy a mi életünkbe hogyan lépett be. Hadd terjedjen a fény, hadd gyújtson világosságot a sötétségben az evangélium. Ámen.