"Amikor [a bölcsek] ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt." (Mt. 2,10–11a)

Az információink nagy részét a látásunk biztosítja. A látásnak még abban is fontos szerepe van, hogy mit és hogyan hiszünk, hogy kiben, illetve miben bízunk. Mert bizony sokkal könnyebb úgy hinni, hogy látjuk a folyamatot, és könnyebb úgy bízni, hogy konkrét útmutatást kapunk, egy konkrét cél felé. A napkeleti bölcsek bizalma, hite részben ilyen tapasztalati hit. Látták a csillagot és elindultak. Amint eltűnt a szemük elől, tévútra tértek. Aztán, végül megállapodott a célnál, a hely fölött, és a bölcsek felismerték, hogy jó helyen járnak. Tapasztalatuk elsődleges forrása a látás, és ezzel sokszor mi is így vagyunk. Amikor kimondjuk, hogy "hiszem, ha látom" ritkán gondolunk arra, hogy hit és bizalom kérdésében látásunk is fontos, de soha nem lehet elsődleges. Hívő szemmel fontosabb az öröm, és az a tényező, hogy hitben járjunk. A Megváltó Urat keresők ugyanis hitben járnak, nem látásban, és amint "rátalálnak" Krisztusra, teljes szívvel egyedül Őt imádják. Úgy legyen! Ámen.