„Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

Amennyiben élethelyzetüket és kilátásaikat vették volna figyelembe, Péternek és Jánosnak meg kellett volna tenniük, hogy elhallgatnak, azaz nem beszélnek többet a feltámadott Krisztusról. A papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok előtt állnak, akik megfenyegetik őket, hogy ha nem hallgatnak el, akkor annak következményei lesznek. Látták, hogy Jézust is keresztre feszíttették. Szemben a vallási, katonai és politikai hatalommal jelentik ki, hogy nem hallgathatnak arról, amiket láttak és hallottak. Meg vannak győződve arról, hogy Jézus Krisztus hatalma, aki a halált is legyőzte, nagyobb mint azok hatalma, akik őket meg akarják félemlíteni. Ennek hite teszi őket bátorrá és szabaddá arra, hogy szembeszegüljenek. Tulajdonképpen egy vallási forradalom képviselői ők, akiktől példát vehetünk, hogy lehet és kell bátran kiállni az evangélium hirdetés szabadsága mellett. Ma példaként előttünk állnak ők és a márciusi ifjak is, akik nemzeti szabadságunk ügye mellett ugyanilyen bátorsággal szálltak síkra. Vegyünk példát és merítsünk bátorságot a magunk keresztyéni és nemzeti szolgálatához. Ámen.