"Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat." (Zsolt. 119,66)

 Gyakran kerülünk konfliktushelyzetbe szavaink, megállapításaink miatt. Sokszor elég, ha máshová kerül a hangsúly, vagy az írásjelek helyét megváltoztatjuk, máris megváltozik a mondat tartalma. Az esztergomi érsek, Merániai János, a Gertrudis magyar királyné elleni összeesküvésben megfogalmazott üzenetét - "Reginam occidere bonum est timere nolite et si omnes consenserint ego non contradico. (A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.)" - mint a kétértelműség példáját jegyezték fel a krónikák. 

Isten igéjét is könnyű félreérteni. A kísértő klasszikus kérdése: "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (1Móz. 3,1b) - az emberben mindig is kétséget támasztott, hogyan értelmezze Isten tanácsát, üzenetét. A 119. zsoltár a héber betűk köré csoportosított szakaszokból áll. A 9. betű, a kígyóra emlékeztető formájú tét (t), ma is arra emlékeztet, hogy Isten ígéreteit, parancsolatait, útmutatását csak hit által lehet helyesen érteni. Isten Szentlelke legyen segítségünkre ma is ebben. Ámen.