"Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." (Róm.14,8b)

Annyira erős üzenete van ennek az igének, hogy a reformátorok több esetben kihangsúlyozták ezt a hitvallásokban. Elég, hogyha a Heidelbergi kátéra gondolunk ahol éppen az első kérdés- feleletben erről beszélnek: nem önmagamé vagyok, hanem az Úré, aki megváltott engem. Mi van akkor ha ezt elfelejti az ember? Légy önmagad ... ne légy senkié, hangzik a modernnek nevezett tanítás. Ne legyen tekintély fölötted! Manapság egyesek már gyermek önrendelkezési jogról beszélnek, ami oda vezethet, hogy a saját szüleit sem ismeri el tekintélynek. Ne légy senkié!

A másik oldalon pedig egyszerre félelmetes és vigasztaló az igei üzenet: nem vagy önmagadé, az Úré vagy. Azért félelmetes, mert Ő teremtett, célt és értelmet adott a drága életemnek, és jaj nekem, ha elfecséreltem a javakat. Vigasztaló, mert senkitől és semmitől nem kell félnem. Az Ő drága vérén váltott meg, és tett a maga tulajdonává. Hálát adok a teremtésért, hálát adok a megváltásért és a megtartásért. Áldott legyen az Úr! Ámen.