"Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14)

 A Sínai-félsziget pusztaságában vándorló nép vezetője, Mózes teljesen elbizonytalanodott, amikor kiderült, hogy a választott nép milyen könnyen megfeledkezik Isten szabadításáról és ígéretéről. Nyugtalan mert látja, hogy a nép tűréshatárának küszöbe igen alacsony. Elég egy kis nélkülözés, egy kis nehézség, ha gond van népe hajlamos a legnagyobb csodákról is megfeledkezni. Akár a rabságba is visszatérne, vagy más Szabadítót keresne, alkotna magának, ha így fenntartható lenne a mindennapok rutinja, vagy valaki újra irányt szabna az életének. Évezredek teltek el, és semmi nem változott. Húsvét hajnalán a sírhoz igyekvő asszonyok és a tanítványok is nyugtalanok voltak. Még amikor minden az életről szól, az ember akkor is nyugtalan. Több bizonyosságot szeretnénk, biztató ígéretet, amely megnyugtat, hogy "él az Úr!". És velünk tart, előttünk megy..., nekünk is felel, hogy: a Feltámadás fénye nem csak a sziklasír legsötétebb zugait, de egész életünket betölti az Ő orcájának fényével, az élet világosságával. Ámen.

Hittel, reménységgel teljes, áldott Húsvétot kívánunk:

Bancea Gábor

Hegyi István

Simon Attila

Szatmári Elemér

lelkipásztorok