"Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" (Lk. 24,26)

 "Az ábrándnak van egy oldala, amely több a valóságnál. A valóságnak van egy olyan oldala, amely több az ábrándnál. A teljes boldogság az lenne, ha az ember egyesíteni tudná e kettőt." - vallja Lev Tolsztoj. Néha az előbbit tartjuk igaznak és ilyenkor mi is valljuk, hogy a szárnyaló "képzeletnek semmi sem szabhat határt". Máskor viszont érzékeljük, hogy mindaz, ami elképzelhető, de a valóságosan nem tapasztaltuk meg, az nincs is. Sokszor az emmausi tanítványokkal egyetértésben a Nagypéntek szomorú valóságának oldaláról közelítjük meg a feltámadás kérdését. 

 A képzeletünk úgy tűnik, hogy azt már valóban elfogadta, amit kérdésként tesz fel igénkben a Feltámadott Úr. Húsvétban viszont időszerű végre hinni azt is, ami túlmutat a Nagypénteken, vagy akár az egykori Húsvét eseményein. Hinni, amit hitvalló őseink tanítása alapján mi is vallunk: "Krisztus feltámadása, a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga." (HK - 45. kérdés-felelet). Akkor hitünknek  a valóság sem szabhat határt. Ámen.