"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,29)

     Valahogy az "iga" szó hallatán kényelmetlen érzés fogja el az embert, nem igazán tud lelkesedni a nyakra kerülő, szabadulást nem engedő, kényszerítő eszköz gondolatától. Legtöbben a házassággal hozzák kapcsolatba a képet, hiszen jellemzően két baromra (nyilván ezért lett ennek a szónak is negatív kicsengése) kerül az iga egyszerre. Holott igazából semmi borzasztó nincs abban, hogy hasznos munkát lehet végeztetni az iga segítségével, amit a jó gazda nyilván úgy tervez, hogy jószága se szenvedjen kárt. Az emberi természet azonban szabadságra vágyik, a határait feszegeti, rakoncátlankodik (a rakonca is egy hasznos eszköz). Ezzel azonban nem tud beilleszkedni a közösségbe, önmagában és másokban is nyugtalanságot gerjeszt. Meg kell tanulnunk a szelidséget és alázatot a megnyugvás és a közösség hasznának érdekében. Ámen.