"Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti ..." (Zsolt.23,2-3)

Az egyik legismertebb és legkedvesebb zsoltár ez. Gyönyörű gondolatot fogalmaz meg azzal kapcsolatosan, hogy van őriző Pásztora ennek a teremtett világnak. Nem gazdátlan a világ. A pásztor életből vett kép kivetítve a világmindenség Urára azért is érdekes, mert éppen ez az, ami visszahat az emberi életre. Valamennyien pásztorai vagyunk minden értéknek, ami az életben reánk bizatott. A biztonság, az oltalom, a védelem, továbbá a testi és lelki táplálék, a békesség - ezek azok a javak, amelyeket a Gazda, a Pásztor adni tud az övéinek. Tudjunk hálásak lenni ezekért, és továbbra is kérjük az ő oltalmát. Mi magunk pedig legyünk ugyanúgy hű pásztorok és sáfárok azokban, amiket reánk bíztak. Ámen.