„ Ki irányította az Úr lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta?” (Ésa.40,13)

Természetesnek tartjuk, hogy a régiók irányításában vagy országos vezetésben legyenek ott a tanácsadók. Legyenek ott a szakemberek, akik bölcs tanácsokkal láthatják el a vezetőket. Baj van akkor, ha egy nemzet elűzi az idős bölcseket.  A szerénység, a higgadtság, a meggondoltság idősebb korban jellemző.  

Ézsaiás próféta Isten védelmére áll. Nem tudom teljes egészében, hogy miért érezte ezt kényszernek. Hiszen Isten hatalma nyilvánvaló volt akkor is. Ő csupán rácsodálkozik a világra, a világmindenségre, és érvelésként felteszi a költői kérdést: vajon kellett Istennek tanácsadó, amikor a világot megálmodta és megalkotta? Mégis ki lehetett volna? Egyedüli hatalom, egyedüli bölcsesség – neki nem volt szüksége erre. Ha pedig ma az embernek szüksége van tanácsadóra, először tekintsen az Úrra, aztán azokra hallgasson, akikben megvan az istenfélelem, és akik tudják, hogy a legnagyobb hatalom előtt felelősek életükért. Ámen.