"Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az." (Préd.12,14)

Azt lehet mondani, hogy a bűnesetnek egyik legkorábbi következménye a szégyenérzet lett. Az ember kényszert érzett arra, hogy elrejtőzzön a kert fái mögött. Érezte, hogy valami nincs rendben. Amit titokban vélt elkövetni, az ismert volt Isten előtt. Isten akkor is tudta, hogy hol van Ádám, mégis gyöngédségből megkérdezte: Hol vagy? Mindig ez történik, amikor vétünk az örök rend ellen. Tudjuk, hogy Isten szeme mindent lát, tudjuk, hogy nincs titok előtte, de a gonosz szándék erősebbnek bizonyul sokszor. Hát ma is így jelennek meg a bennünket vádoló kérdések: hol vagy, éppen mit csinálsz, meggondoltad-e? Az a vigasztaló, hogy mégiscsak kérdez valaki. Az a vigasztaló, hogy tud adni bűnbánatot. Az a vigasztaló, hogy fel is tud emelni a mélységből. Kellene figyelni erre az atyai szeretetre, hogy hálából életünket egyre inkább neki tudjuk adni. Ámen.