„Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!” (Zsolt.118,25)

Erről az igéről a virágvasárnapi bevonulás jut eszünkbe. Ez a zsoltár amúgy nagyon is kötődik a nagyheti eseményekhez a kultusz gyakorlata szempontjából. Ott is felleljük, ahol a páskabárány elfogyasztása utáni zsoltáréneklésről hallunk. Ez az Úr kapuja, nyissátok meg, hogy bevonuljon a dicsőség királya. A virágvasárnapi Hozsánna is itt van. Az örömmel betelt lélek, aki az ünnepre érkezett Istennek dicséretet énekel. Közben tőle kéri az állandó segítséget. Milyen szép, amikor a napjainkat ezzel a fohásszal kezdjük: Uram, segíts meg, adj jó szerencsét! Milyen áldás, amikor az emberi tervezés mellett jut lélek arra, hogy elgondolkodjunk és tudatosítsuk ismét azt, hogy semmink sincs Isten nélkül. Tervezünk, mert ezt megengedte Isten. De jó lenne vele tervezni. Uram, ha akarod mindent megcselekedhetsz! Légy kegyelmes a te szolgáiddal! Ámen.