„Uram (...), csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.” (Ézsa.25,1)

A.Pötzsch írja:”Nélküled nem lenne, aki megtart és hordoz minket. De mi a tieid vagyunk a világ kezdete óta. Hűséges vagy életben és halálban, ezért nálad keresünk oltalmat, Urunk.” Mi sem bizonyítja jobban a hívő ember ragaszkodását, mint ez a bizonyságtétel. Érzi és látja a csodákat. Keresi és megtalálja a csodatévő Istent. Ezt nevezik istenélménynek. Ettől mozdul sokminden jobbra. Vannak dolgok, amelyek pár évtizede még nem voltak ismertek, de manapság természetesnek tűnnek. Ezer példa hozható már csak a technikai fejlődéssel kapcsolatosan is. Csoda, hogy mi minden létezik. A baj akkor van, ha a világgal és az élettel kapcsolatos gondolkodásunk csak arra képes, hogy természetesnek vegyen mindent. Természetes a bolygók állása, a fa virágzása, a születés stb. Az élet csoda. Tessék csodálkozni! Ősrégi tervek és való igazság – ezek a gyönyörű gondolatok is Isten nagyságát dicsérik.  Áldott legyen Isten! Ámen.