"Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld határáig ...!" (Ézsa.42,10)

Isten dicsérete ott van a csodálatos természetben is. Van, aki csodálatos szimfóniának nevezi ezt, amiben megtalálható hegyek fehérlő magassága, völgyek gyönyörűsége, rétek pompája. Benne van a tenger csendes vagy zord morajában, a szellőben, madárdalban, szóval mindenben. Halló fülekre és nyitott szívre van szükség, hogy ez a lüktetés érezhető legyen. Ha a hálás ember még azt is felfedezi, hogy ő is erre hivatott, akkor teljes a kép. Isten teremtménye, Isten képmása, az ember visszatükrözheti azt a dicsőséget, amit kapott. A dicsérő énekek akkor születtek, amikor túlcsordult a szív. A Vörös tengeren való átkelés örök emlékként megmaradt a választott nép emlékezetében. A csoda után éneket énekeltek. Új csodák, új énekek születnek. Van-e saját énekünk? Van-e személyes zsoltárunk? Van-e amiért hálát adnunk? Azt hiszem, hogy kétségen kívül mindannyiunknak van oka a dicséretre. Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Ámen.