"A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket." (Ézs 42,16a)

     Ha valaki nem lát, csak ott tud viszonylag magabiztosan közlekedni, ahol már jól kiismerte az utat. Egyébként minden centiméternyi helyet le kell tapogatnia, de még így is csak a mások által jól kijárt utakat használhatja. Mindjárt érthetőbb, miért ragaszkodunk a sehová nem vezető, de jól kitaposott útjainkhoz, és miért olyan nehéz irányt váltani, belevágni az ismeretlenbe. Csak akkor juthatunk előre, ha van vezetőnk, akinek a kezét egy pillanatra sem engedjük el. Ha valaki kézenfog, és hozzá szavakkal is irányít, bátran mehetünk vele, vakon bízhatunk benne. Ezt a segítséget kínálja számunkra Mennyei Atyánk. Bűneinktől szabadulni ismeretlen ösvényeken való járást jelent, ahol csak őrá bízhatjuk magunkat, de őrá teljes biztonsággal támaszkodhatunk. Ámen.