„A nyomorúság kohójában próbára tettelek.” (Ézs 48,10b)

A próbára tevő, kohóba taszító Isten képe rajzolódik elénk, aki szigorával és nehéz kezével ott áll az ő népe fölött.  Ez az istenkép nem vonzó az ember számára. Sokan vagy a legtöbben arra gondolhatnak, hogy azért ez túlzás, mert nem vagyunk mi olyan rosszak. Ebben a pillanatban már szakítottunk is szimbolikusan a jó és gonosz tudásának fájáról. Annak eldöntését, hogy mi a jó nekünk, mire van szükségünk, mikor mit érdemlünk, jobb az Úr hatáskörében hagynunk. Mindenkinek meg van a saját maga kohója, nyomorúsága, amelyben az Úr próbára teszi. Van rá szükség, mert tudunk olyanok is lenni, mint a nép, amelyhez először szól a próféta szava, aki által azt mondja az Úr: vasból vannak nyakadban az inak. (4. vers) Nem mindig tudjuk meghajtani fejünket Isten akarata előtt. Nem maradhat el a próbatétel, de figyeljük meg: próbára tettelek. A próbának vége, az Úr kihozta a népet a nyomorúság kohójából. Legyen előttünk hát, a próbákban megtartó és nyomorúságainkból kihozó Isten képe, aki nem csak fölöttünk áll, hanem mellettünk is. Adjunk hálát próbáinkért és szabadításainkért is az Úrnak. Ámen.