„Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Tim 6,7–8)

     Mikor vagyunk elégedettek? Többnyire pár pillanatig egy-egy jól sikerült munkánk végeztével, mielőtt tovább lépnénk a következőhöz. Vannak, akik hosszabban megélik az elégedettséget, mert úgy érzik, megvan mindenük, amire szükségük lehet. Azonban nagyon ritka, hogy valaki elégedetten távozik ebből a földi életből. Már pedig nem véletlen, hogy Pál apostol nem egy helyen a sporttal von párhuzamot Krisztus követésében. Ott ugyanis nem az a fontos, hogy kinek voltak a verseny közben jó pillanatai, vagy ki volt elégedett a pálya egy-egy szakaszával, hanem az, hogy ki lehet elégedett az eredménnyel! A nagy többség világbajnok akar lenni, sikerre és ünneplésre vágyik, pedig elég lenne önmagát felülmúlnia. Vágyainkat, céljainkat, igényeinket mi magunk határozhatjuk meg. Tegyük úgy, hogy megelégedjünk! Ámen.