„Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.” (Jer 10,12)

     Jeremiás próféta korában ezek a szavak mély meggyőződéssel szóltak, szólhattak. Az ember még nem gondolta magát többnek annál, aki lehet. Saját erejét, bölcsességét, értelmét messze nem látta alkalmasnak arra, hogy a Teremtőhöz mérje magát. Ma sem erről szól a tudomány, a hatalom, a pénz. Nem az embert isteníti, hanem Istent mondja semminek, a teremtést nevezi véletlenek sorozatának. Milyen jellemző Káin utódaira: ha valaki, vagy valami jobb, több nálunk, akkor  nem felnőni akarunk hozzá, hanem előbb irigyelni kezdjük, aztán elpusztítjuk. Az Úr erejét, bölcsességét, értelmét így sem játszhatjuk ki. Mindegy, hogy az emberi fejlődés merre tart: a föld, a világ és az ég akkor is egyedül az Úr hatalmában van. Áldjuk őt gyermeki hittel! Ámen